Az átváltozás pillanata
Miért lett balett-thriller a Fekete hattyú műfaja?
Van a történetben egy, a lelkekben keresendő sötét szál, amely többek között gyilkossághoz, nyomozáshoz, a néző számára is megfejtendő titkokhoz vezet. A balettművészet legismertebb művének nyomán, más megoldásokon keresztül keressük az eredeti történettel való alapvető kapcsolatokat és különbségeket, a felszín alatt rejlő valóságot. A hattyúk tava mindig egyfajta nézői elvárást von maga után, hiszen Csajkovszkij 150 éve megálmodott klasszikusáról van szó. Egy ilyen társulat számára nem az a feladat, hogy szembemenjen a tradícióval, hanem megmutatni egy másik látószöget, alternatívát adni a szimbolikus mese mai megfejtésére. A Fekete hattyú elnevezés az eredeti nagybalettel való összehasonlítást igyekszik kikerülni, ugyanakkor a legismertebb negatív karakter kiemelése, nyilvánvalóan pszichoanalitikus megközelítést sejtet.
Miről szól az általad megfogalmazott történet?
A legfőbb karaktereket és az alapvető formai elemeket ugyan megtartjuk, de a történetvezetés más, és a jelentéstartalmakban a mienk sok ponton az ellentéte az eredetinek, egyfajta játék a témával. A hagyományos verzióban az egymással rivalizáló két szerepet, a fehér és a fekete hattyút ugyanaz a táncosnő táncolja, nálunk egy személy két alakját két külön művész játssza. A darab végére ugyanis kiderül, hogy személyiséghasadás, a skizofrénia egyik fajtájának ábrázolásáról van szó. Rothbart itt egy 19. századi pszichiátria főorvosa, aki durva kezelésekkel kínoz lányokat, különösen egyet, Odettet. Olyan módszereket alkalmaz, melyekkel az akkori világban gyógyítani próbálták a mentális betegeket. A régi tudományos megközelítést ma már szörnyűnek tituláljuk, ezért sötét számunkra az ő figurája, de végül kiderül, hogy Odette a lánya, így ha nem is elfogadhatóvá, de érthetőbbé válik, mit miért tesz ilyen erős szándékkal. Az is jelentős különbség, hogy a hattyúlét az egyik esetben elvarázsolt állapotot, rabságot jelent, addig a mi darabunkban a belső lelki szabadságot, a meggyötört testből és félelmekkel teli világból a boldog mesébe való elszárnyalást szimbolizálja.
Ezek szerint a 19. századba kalauzolod a közönséget?
Igen, egy korabeli pszichiátria falai közé, ahol fehér kényszerzubbonyszerű öltözéket viselő lányok élnek. A furcsa, szinte szárnyakat idéző, hosszú, bő ujjú jelmezek lekötözött madarakra emlékeztetnek; egy olyan köztes állapotot, az átváltozás pillanatát mutatják, amikor a viselői még nem hattyúk, de már nem is normális emberek. A lányok e két állapot között lebegnek és csak egy pici kell számukra ahhoz, hogy megváltozva a ruha szárnyakká váljon és elrepítse őket a valóságból. Történetünkben a pszichiátrián két lány, Odette és az oda érkező Odília között konfliktus alakul ki. A sötét és a világos oldal csatája egy ideig a néző számára is úgy tűnik, mintha a két karakter között zajlana. Mint később kiderül, a harcokat Odette valójában önmagával, lelke fekete énjével vívja?Mivel a premier után azonnal brüsszeli, majd párizsi bemutatóra utazik a társulat, gondolom, nem tervezel monumentális díszletet.
A kórház valóságát idéző fallal és áttetsző paravánokkal hozzuk létre a teret, melyet különleges, dupla vetítéssel emelünk el a hallucinációk, a mese világába. Lehetőség van intim terek létrehozására, amelyeket időnként a főszereplő belső állapotainak kiterjesztésére, testi szenvedéséből való elvágyódásának megmutatására tudunk használni a vizuális eszközök segítségével.
Megtartod az eredeti zeneművet?
Csajkovszkij zenéje fantasztikus. Ugyanakkor nem könnyű, mert az emblematikus drámai és lírai motívumok mellett sok tétel inkább induló és valse jellegű nagy tömegmuzsika, melyeket nem tudok használni, mert nem gördítik előre a történetvezetést. Ügyesen és szabadon kell szerkeszteni az eredeti zenét, hogy olyan drámai szövet szülessen, amely jól szolgálja a tervezett két felvonást.
G. K.T.
