Idealizált egzotikummal átitatott balett
Olaszország fiatal, feltörekvő táncegyüttesét, a Nuovo Balletto di Toscanat április 27-én és 28-án köszönthetjük a Nemzeti Táncszínházban. Bayadére, the Kingdom of Shadows című előadás kulisszatitkaiba a koreográfus, Michele di Stefano vezet be.
A Bayadére, the Kingdom of Shadows című előadás inkább a klasszikus balett hagyományaira épül, vagy a kortárs táncra?
A balett a klasszikus változatból merít ihletet, különösen annak harmadik felvonásából, amelyet viszont kortárs megfogalmazásban vittem színre.
A Bajadér, melodramatikus cselekményét tekintve és esztétikai szempontból is, idealizált egzotikummal átitatott balett, ami arra ösztönzött, hogy a koreográfiát a rám jellemző kortárs táncnyelven előadva képzeljem el, ugyanakkor megőrizzem az eredeti balett klasszikus táncstílusának egyes elemeit is.
A Bajadér című művet új értelmezésben állította színpadra. Mi volt a kiindulópontja?
A kiindulópont tulajdonképpen a harmadik felvonás volt, a páratlanul izgalmas, gondolatébresztő koreográfia és zene miatt. A Bajadér harmadik felvonásában - az úgynevezett Árnyak birodalmában - a harcos Szolor vízipipázás utáni álmában megjelenő tünékeny lelkek hajló arabeszkmozdulatokkal ereszkednek le a Himalája lejtőin.
Ez a jelenet ihlette a koreográfiámat, amelyben kortárs megfogalmazásban ugyanezt az érzetet és ugyanezen képeket akartam közvetíteni, mind a mozdulatokkal, mind a zene néhány részletben történő újragondolásával.
A darabot "a rendkívüli idők ihlették, amelyekben most élünk". Ez meghatározza az előadás hangulatát is? Az uralkodó a sötétség és a melankólia, vagy megtalálható benne a remény és a fény is?
A sötétség és a melankólia, illetve a fény és a remény pillanatai váltakoznak a darabban. A koreográfiát azok a rendkívüli idők ihlették, amelyekben most élünk, hiszen valamilyen elveszett, ugyanakkor mégis lehetséges dolog kifejeződése: testek jelenvalósága és útjuk összefonódása egy olyan térben, amely már nem csupán túlvilági lét, hanem egy olyan jelen, amely arra vár, hogy finom hozzáértéssel és szenvedéllyel alkossák újra.
Az előadás látványvilága rendkívül letisztult. Miért döntött úgy, hogy nem használ épített díszletet?
Rendkívül izgalmasnak találom a harmadik felvonásbéli jelenet kompozíciós lehetőségeit: nem az vezet, hogy pusztán újraalkossam, hanem fel akarom szabadítani a benne rejlő dinamikus erőt, illetve vissza szeretném adni Szolor látomásának valódi, pszichedelikus természetét.
Hagyományosan legismertebb jelenete, az Árnyak birodalma a valóság és a túlvilág határán zajlik, ahol a megjelenő árnyak mintha tragikus állapotukban dermedtek volna meg, mozdulataik rituálisak. A felvonás által bemutatott látomás azonban túlmutat ezen a kontextuson, és tisztán mozgásból felépülő, a maga formai egyszerűségében elvont és letisztult teret alkot.
A Nuovo Balletto di Toscana társulatát fiatal táncművészek alkotják. Részt vesznek az új darabok esetében az alkotási folyamatban is?
A táncosok meghatározó szerepet játszottak az alkotómunkában, bizonyos részekben aktívan közreműködtek. A Nuovo Balletto di Toscana tíz fiatal tehetséges táncművészével dolgoztam ki a koreográfiámat, akik magukévá tették azt az elképzelésemet, hogy kibontakoztassuk Szolor, a harcos látomásának dinamikus erejét és igazán pszichedelikus természetét.
T. D.
