A színház története

2001. december 1-jén nyitotta meg kapuit
a Nemzeti Táncszínház, a Budai Vár gyönyörű,
történelmi helyszínén, a régi Várszínházban.

A MÚLT

A Várszínház az egyetlen olyan XVIII. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely. Az egykori karmelita kolostort II. József parancsára ürítették ki és Kempelen Farkas tervei alapján építették át színházzá és kaszinóvá.

"A harangokból ágyút öntöttek, a berendezést elárverezték. A főoltárt az Udvari Kamara megvásárolta és a sárospataki vártemplomnak ajándékozta. A szentély alatti kripta egy részét süllyesztőnek használták. (A halottakat a közeli temetőben hantolták el.) A cellákból öltözők lettek. Az egykori főoltár helyét a színpad foglalta el."

A színház belső tere nagyon impozáns és elegáns lett az átépítés után: kitűnő akusztikájával, aranyozott díszítéseivel, berendezéseinek eleganciájával, fűthető nézőterével - kiemelkedett a kor színházai közül. Három emeletén 1200 néző élvezhette egyszerre az előadást, amelyben az előkelőségek számára 33 kétszemélyes páholy, 10 db nagyobb és 1 uralkodói páholy is helyet kapott.

A Várszínház 1787. október 17-én tartotta meg első előadását,
"A Karmelhegyi barát" című művel.

A Várszínház a magyar színháztörténetben igen jelentős szerepet töltött be. Falai között hangzott el az első magyar színielőadás, amelyet Kelemen László Magyar Játszó Társasága tartott 1790. október 25-én: Simai Kristóf kegyesrendi szerzetes "Igazházi" című darabját adták elő.

Sokat küzdött ezután a magyar színészet, részint a német hatóságok akadékoskodásai, részint a polgárságnak a magyar színészet iránt tanúsított közönyössége miatt, pedig a Várszínházban az akkori legnagyobb művészek játszottak: Megyeri, Egressy, Lendvayék, Déryné, Szigligeti, Laborfalvy Róza. Itt játszott Kántorné is, akinek nagy érdeme, hogy Budán először itt adták elő 1835-ben a Bánk Bánt.

Híres vendége volt a Várszínháznak Beethoven, aki 1800. május 7-én adott nagy sikerű koncertet.

1942-ben leszakadt a színház karzata, hosszú időre katonai raktár lett az épület, amely a második világháború alatt súlyosan megsérült. Ablakai sokáig vakon ásítottak, míg végre újjá nem építették, többször is. 1978. február 13-án nyílt meg színházként újból, kezdetben a Népszínház működött benne, majd később a Nemzeti Színház / Pesti Magyar Színház Kamaraszínháza lett.

A JELEN

A Nemzeti Táncszínházat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma alapította - a Táncfórum 20 éves eredményes működésének jogutódjaként - engedve a táncművész szakma több évtizedes nyomásának.

2001. december 1. óta "otthona" lett a magyar táncművészetnek Budapesten; egy ház, egy színház, ahol felmutatható, közönség elé vihető a hivatásos magyar táncművészet teljes spektruma a folklórtól - a klasszikus balettig, a kortárs táncszínháztól - az utcai breaktáncig, nagy együttesektől - maroknyi alkotócsoportokig.

Az előadások mellett megjelentek a társművészetek is: a Nemzeti Táncszínház Galériájában kiváló magyar festőművészek időszakos kiállításai láthatóak, míg a Kerengő Galériában fotókiállításokat tekinthetnek meg az érdeklődők.

Török Jolán
ügyvezető igazgató

"Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek és az ifjúság is részesüljön a táncművészet élményében, mivel a a jövő művészetet szerető közönsége közülük kerül ki, amennyiben jól teljesítjük feladatunkat és megtanítjuk őket a művészetek befogadására." - vallja Török Jolán, a Színház ügyvezető igazgatója.

A Budai Várnegyed impozáns környezetében - amely a Világörökség része - található Nemzeti Táncszínház történelmi légkörével, családias miliőt sugárzó hangulatával, változatos programjával, továbbra is várja a táncművészet szerelmeseit a magyar táncművészet, a "Nemzet táncszínházába".