Kortárs, összművészeti őrület

"Az én Sirályom egy lélektani csoportterápia, egy házibuli, melyben emberi sorsok, generációk próbálnak boldog, teljes életet kreálni maguknak." Feledi János, Harangozó-díjas táncművész, koreográfus, rendező a február 7-én bemutatásra kerülő Csehov: Sirály című előadásáról mesélt, melyben nemcsak önmagát, hanem a táncművészeit is új kihívás elé állítja.  

Csehov Sirály című drámáját először 1896-ban adták ki. Mitől aktuális ma is számodra a színmű? Milyen a te Sirály olvasatod?

Többször megkaptam az elmúlt tíz év alatt (jubileumot ünnepeltünk az előző évben) a ?jóindulatú? kritikusoktól és a szakmai emberektől, hogy mindig meg kell újulni és keressem az utam. Hát most nesztek, itt vannak az új formák a Sirállyal, persze közben mégsem, hisz az új formák valójában már régiek, gyakorlatilag évek óta ugyanazok a témák, stílusok variálódnak.

De amitől izgalmassá fog válni a Sirály, hogy nem tiszta táncelőadás lesz, hanem sokkal inkább színházi, ezáltal változik át egy klasszikus, már-már unalomig ismert Csehov mű, egy kortalan, kortárs összművészeti őrületté.

A Sirály minden lényeges szereplője művész vagy művész szeretne lenni. Nem meglepő tehát, hogy a művészet, mint téma hangsúlyosan jelen van a műben, ahogy bennem is. A különféle művészetfelfogások folyamatos munkálkodnak, kérdéseket vetnek fel bennem, ahogy a műben is, melyek feszültséget generálnak.

Nincs igazság, csak a színpadon a tiszta, őszinte játszás, jelenlét. A különféle felfogások érvénytelenítik, ironikussá teszik egymást, s a művészet így önmagában elégtelennek bizonyul arra, hogy az elveszett értékek helyébe újakat állítsunk. Ez a művészlét komédiája és tragikomédiája. Az én Sirályom egy lélektani csoportterápia, egy házibuli, melyben emberi sorsok, generációk próbálnak boldog, teljes életet kreálni maguknak.

Mérföldkő egy rendező művészeti pályáján a Sirály megrendezése? Könnyebb vagy nehezebb egy olyan darabhoz nyúlni, ami széles körben ismert, számos színház műsorában szerepel? 

Azt gondolom mindenféleképpen mérföldkő. A Sirály nem egy bulvár, limonádé darab. Mindig próbálom magasra tenni a lécet, amitől fejlődni tudok, ami előre visz. Nem sok koreográfus nyúlna Piliszkyhez, Weöres Sándorhoz vagy Csehovhoz. Többször mondták nekem, mikor kiderült kikből inspirálódom, hogy: "nem vagy normális, ilyen nehéz témákhoz nyúlni". Engem pont ez izgat, megugrani a saját korlátaimat. Egyrészről könnyebb egy ismertebb műből inspirálódni, mert a néző ismeri, ha meglátja a címét a plakáton vagy a műsorfüzetben, már van egy előzetes elképzelése róla. Másrészről viszont nehezebb prózai művet táncszínházi formába önteni, mivel a színpadon lévőknek a testükkel kell mesélni, még ha tervezek prózát és éneket is használni az előadásban. Ezzel újabb kihívás elé állítom saját magam és a táncművészeimet is.

Hatott a koncepciódra a járványhelyzet, és annak pszichés hatásai, izoláció, bezártság érzése?  

Direkt módon nem! Nem fognak maszkban, vagy gumikesztyűben táncolni művészek, de a bezártság, a bizonytalanság érzése meg fog jelenni benne. 

Kik lesznek a társaid a születendő produkció létrehozásában?

Most új csapattal, alkotótársakkal dolgozom. Mester Dávid és Farkas Bence szerzi a zenét, Bati Nikolett készíti a jelmezeket, Pető József felel a világításért és Minorics Krisztiánnal - aki kezdetek óta a díszlet-és látványtervezőm - együtt álmodtuk meg előadás világát. A darab különlegessége, hogy az előadás alatt élőben a színpadon fog festeni Bánki Ákos, absztrakt festőművész, aki interakcióban fog állni a művészekkel, szerves része lesz a produkciónak.

Milyen látványvilágra számíthat a közönség? Megidéződik a 19. század végi orosz világ?

Nem lesz 19. század végi orosz világ, az egészet a 70-es évekbe helyeztem át, de az orosz nyelv meg fog jelenni különböző formában. Olyan díszletelemek lesznek, amikkel számos izgalmas játékot lehet kitalálni, többfunkciós képzőművészeti alkotásokat lehet létrehozni. Színházi elemekkel akarom még impulzívabbá tenni darabot, amihez a festőművész minden előadáson egyedi vizuális élményt fog nyújtani, amit kivetítünk operafóliára. Egy igazán expresszív, tényleg összművészeti előadást szeretnék létrehozni.