Tátikák & Freestyle

Tátikák

Az emberek, akár a növények, kinyílnak majd becsukódnak, időnként lelassulnak, lekókadnak, de tündökölnek is. Az előadás öt fiatal virág játéka, záródnak és megnyílnak, egymásra figyelnek, beszélgetnek - ez a "kánontánc", amelynek minimalizmusa jellemzi a koreográfiát.

„Bár hatan vannak a színpadon, nem egymással táncolnak a hagyományos értelemben, de mégis van egyfajta szervező erő, ami összetartja az egészet – akárcsak a természetben. Inkább kánon ez, mint együtt-táncolás. És annak, aki alaposabban odafigyel a természet változásaira, bizonyára ismerős az a lassú és fokozatos kibontakozás, amelyen a tátika-lányok keresztülmennek, és amely aztán egyre vadabb, féktelenebb burjánzásnak adja át a helyét. Ez az, ahol a koreográfus elképzelése szerint megjelenik a kapcsolódási pont az emberi természettel is: hiszen a tátikákhoz hasonlóan mi, emberek is hol kinyílunk, hol bezáródunk, hol lekókadunk, hol tündöklünk. Jó lenne – teszem hozzá én – ha valamit abból az ösztönösségből és felszabadultságból is megőriznénk, amit eme virág-lányok hoztak a színpadra." - Megyeri Léna, Színház

Freestyle

japán-magyar koprodukció

A pályán kétszereplő közös játékának testi elevensége jelenik meg. A játszótársak koncentrált mozgások – futás, ugrálás, úszás, hol víz feletti-, hol víz alatti létezés – közepette reagálnak egymásra. Ez a verseny azonban nem a gyorsaságról vagy a győzelemről szól. A tánctéren látható küzdelem az eleven, mozgásban lévő testek versengése, ám ezúttal a résztvevők sokkal inkább magukkal, s nem a másikkal vívnak meg. A versenytárs (vagy éppen embertárs) titokzatos testjeleire adott hol harmonikus, hol diszharmonikus reakciók keltik a küzdelem érzetét, a testverseny igazi célját.
„Lehet abban valami szimptomatikus, hogy a táncoló testek legkarakteresebb vonása az az úszósapka, amely egységes-szabályos gömböt képez a fejekből és a minimumra redukálja az individuális arcot. Igazi telitalálat! Oskar Schlemmer „műfigurái” jutnak róla eszembe: mintha a Freestyle alakváltó úszónőiben az épp százéves Bauhaus magasztos színházi utópiájának ironikus visszfényei villannának elénk. A konstruktivista színtér és a marionett purista esztétikája akkoriban a szenvelgő polgári színjátszás pszichologizmusát opponálta – a jövő nevében. Alig hiszem, hogy ilyesmi megfordult volna Góbi Rita fejében. De attól még a címbe foglalt szójáték rímelhetne is a progresszív tradícióra: akkor haladsz a leggyorsabban, ha szabadon döntesz stílusod szigora mellett." - Rényi András, Színház

Tátikák:
Táncművészek: Frank Rebeka Anna, Sinthavong Zsófia, Szeles Ildikó, Rovó Virág, Takács Rozi (Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tánctagozatos növendéke 13T.)
Zene: Szegő Dávid
Fénytervezés: Pavla Beranová (CZ) és Pető József
Jelmez: Marie Gourdain (FR)
Koreográfus asszisztens: Sinthavong Zsófia
Koreográfus: Góbi Rita

Freestyle:
Tánc: Ruri Mito (JP)/Esterházy Fanni, Góbi Rita
Zene: Szegő Dávid
Fénytervezés: Pavla Beranová (CZ)
Fénytechnikai asszisztens: Kiss Péter
Dramaturg: Zsigó Anna
Produkciós asszisztensek: Lena Hashimoto (JP), Maros Liliána, Bakk Ágnes Karolina
Koreográfus: Góbi Rita

Támogatók:
Tátikák
Nemzeti Táncszínház, IZP - Imre Zoltán Program, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, MOHA – Orkesztika Alapítvány, gaborgobi.com
Freestyle
Budapesti Tavaszi Fesztivál, Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Performing Arts Japan, Kreatív Európa Program (i-Portunus), Life Long Burning, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, MOHA – Orkesztika Alapítvány, The Saison Foundation, IZP - Imre Zoltán Program