2024-11-03 10:00 Előtér
Sándor Ildikó
Gyergyó vidékén mulatságba érkezik a behívólevél, a legények szinte büszkék, hogy rájuk is számít a haza, derűlátón búcsúznak, hisz úgyis visszatérnek. A Küküllő mentén is megkezdődik a toborzás, a lassú legényest itt a gyors követi még akkor is, ha Fazakas Levente és a kétszólamban éneklő leánytánckar a Vágják az erdei utat, viszik a magyar fiúkat kezdetű dalban arról szól, hogy kit lefelé, kit felfelé, senkit se hazája felé. A magyar, román, cigány összetételű Küküllő mentén örömben és a bánatban is együtt él a közösség, ezt mutatja be a tájegység színes tánchagyományát felelevenítő összeállítás, amelyből természetes módon vezet át a rendező Észak-Mezőségre, és ördöngösfüzesi ritka magyarral fűzi tovább a verbuválás történetét. A Szabad élet, szabad madár, szabad az, ki szabadon jár... dalsorokra a férfi lassú tánc olyan belső tartását hozzák, amihez nem kell magyarázat, a helyzet adott: el kell válni az otthontól.
Mintegy ellenpontként jelenik meg a huszárosan színre lépő toborzótiszt (Melles Endre), aki ellenvetést nem tűrően állítja sorba a széki, kalotaszegi, mezőségi, gyimesi, sóvidéki besorozottakat. Eskütétel, néhány akkord a himnuszból, és máris masírozik fél Erdély.
Furulyaszó mellett felvételről halljuk Berecz András gyergyói keservesét: Sirass édesanyám..., de a rendező nem hagyja eluralkodni a búbánatos hangulatot, a lányok kaszárnyaéneke után nagysajói vidám tánccal oldja a feszültséget. Röpülnek a bársonyszoknyák - a helyi viselet jellegzetessége -, együtt mulatnak magyarok és románok, a jártatóban lassul a ritmus, mintha előrevetítené, hogy itt valami történik. Átmenet a háborús hangulatból a menekülésbe. Bukovinai székelyek keresik hazájukat.
Vágják az erdei utat... megtalálta helyét az együttes küldetésében, Fazakas Levente zenei szerkesztése pedig méltó társ ebben a munkában, Erőss Judit énekével mindenben ráerősít erre.
Nem visszük túlzásba, ha azt állítjuk, a tánckar jelenlegi állása szerint a társulat a legjobbat hozta ki magából, nemcsak az előadás üzenete, látványa miatt, hanem a néptánc színpadon megjeleníthető autentikusságában is. Enélkül nem lenne hiteles a produkció, nem képviselné azt, amire hivatott.
Fekete Réka, Háromszék Független Napilap