A szenvedély mesterei

A 26. Budapest Táncfesztivált a Ballet Company of the Serbian National Theatre Good Vibrations című előadása nyitja április 26-án. A produkció érdekességeiről a szerb együttes igazgatója, Aja Jung mesélt.

A Good Vibrations című előadás esetében mi szolgált inspirációs forrásként?
A darab egy olyan dupla est, amely két merőben eltérő koreográfiai formanyelvet egyesít. A vágyunk az volt, hogy a színpadon bemutassuk a nagyon fiatal táncosaink elképesztő energiáját és szépségét, valamint hogy az a pozitív lüktetés, amelyet a közös tánc során átélnek, átlépjen a rivaldán, és magával ragadja a közönséget.

Milyen reflexiókat fogalmaz meg a darab a szabadság és a kollektív energia témájában?
A kortárs tánc a szabadság szinonimája, jóllehet valódi fegyelemre és szabályokra épül. Okosnak, gyorsnak, tartalmasnak és gyönyörűnek kell lennie ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt korunk számtalan más ingerével. Úgy gondolom, hogy a Good Vibrations - Jacopo Godani és Maša Kolar műveivel - a kollektív energia tökéletes példája, ugyanakkor az egyén erejének is tanúbizonysága. Az a csodálatos tánccsapat, amelyet szerencsés módon Újvidéken hoztunk létre, a világ minden tájáról érkezett, saját tapasztalataikat és kultúrájukat hozva magukkal. Mindannyian erős egyéniségek, nagyon bátor fiatalok, akik tökéletesen együtt lélegeznek a színpadon. Jacopo lehetőséget adott nekik arra, hogy kifejezzék önmagukat, mozogjanak, átéljenek különböző mozgásformákat, és megértsék: mozgásuknak nincsenek korlátai. A Game of Shadows egy nagyon különleges pillanat és egy új alkotás a társulat számára. Másrészről Maša Bolero című művét néhány évvel ezelőtt már előadták a Belgrádi Táncfesztiválon. Ez egy másik társulattal és természetesen egy más időszakban történt, de a darab kiváló volt, ezért úgy döntöttem, felveszem a repertoárunkba. És - meg kell mondanom - tökéletesen működik.
Az előadás egy kortárs dupla est: a két, egymással ellentétes hangulatú koreográfiát - Game of Shadows és Bolero - mi kapcsolja mégis össze?
A szenvedély. Mindkét darab koreográfusa rendkívül szenvedélyes, és a szakmája mestere. Igazán öröm velük együtt dolgozni.

Milyen az előadás látványvilága?
A Game of Shadows olyan darab, melyhez a koreográfus tervezte a jelmezeket és a világítást is. Rendkívül gazdag színekben és érzelmekben. Ezzel szemben a Bolero a "kis fekete ruha" eleganciájával rendelkezik, mégis minden értelemben ragyog.

A Bolero cím sejteti, hogy kiemelt szerep jut a zenének. Hogyan formálja a zene a darab hangulatát?
A közönség által széles körben ismert zenét használni sosem könnyű döntés a koreográfus számára. Ehhez vagy nagyon bátornak, vagy tapasztalatlannak kell lenni. Az ilyen jellegű zene sosem segíti az alkotás folyamatát. Ellenkezőleg: akár tönkre is teheti azt, ha a koreográfus nem tudja, hogyan bánjon vele. Úgy gondolom, hogy a Bolero Maša Kolar víziójában visszahozza a táncot a színpadra. Minden egyes másodpercben és hangjegyben. És ez egyszerűen gyönyörű. Noha Ravel partitúrája az előadás során finoman átalakul, a mű végén egy olyan grandiózus fináléban tér vissza, amelyet senki sem fog egyhamar elfelejteni.

Mit üzen a magyar közönségnek? És kiknek ajánlaná leginkább az előadást?
Mindenkinek! A tánc szerelmeseinek minden generációja számára és a teljesen új közönségnek egyaránt. Hadd mondjam el azt is, hogy nagyon hálásak és boldogok vagyunk, amiért Budapestre látogathatunk, és alig várjuk, hogy felléphessünk a Nemzeti Táncszínházban. Ez lesz a legelső alkalom, hogy a Szerb Nemzeti Színház Balettegyüttese Budapesten lép fel. Igazán különleges pillanat.