Egy életmű ünneplése

Április 28-án egy különleges premiernek ad otthont a Nemzeti Táncszínház Kisterme. Joe Alegado, a Fülöp-szigeteki születésű, de Budapesten élő sokoldalú táncművész-koreográfus 52 év művészi impulzusait sűrítette egy előadásba. Bits and Pieces című bemutatóról, az alkotó mesélt. 

Korábban a Ballet Hispanico of NYC, Alvin Ailey Repertory Ensemble, és José Limón Dance Company táncművésze volt, szerte a világon fellépett, de jó ideje már Budapesten él. Hogyan jut el egy nemzetközileg elismert táncművész Magyarországra, és dönt végül úgy, hogy itt akar élni?

Amióta nem lépek már színpadra, több időt szentelek az alkotásnak, valamint a tanítói projektjeimen végzett munkának. Akkoriban Csasznyi Blanka volt az asszisztensem. Ő szervezett nekem tanári állást az akkori tánciskolájában (jelenleg a Budapesti Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola). Az iskola alapító igazgatója, Angelus Iván felajánlotta, hogy írhatok egy szakdolgozatot az alapképzési programhoz. Miután ezt befejeztem, felkért, hogy az osztályteremben alkalmazott módszertanomról írjak egy mesterszakos dolgozatot.

Ez volt az első alkalom, hogy papírra vetettem azt a folyamatot, amely végül a Shifting Roots - the Alegado Movement Language mozgásnyelv kialakulásának leírásává vált.

Az alap- és mesterképzésen végzett munkám során Iván segített megszerezni a magyar tartózkodási engedélyt, hiszen felajánlotta, hogy a Budapesti Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskolát feltüntethetem támogatói partnerként, a kérelmemben. Miután megkaptam a tartózkodási engedélyt, Budapest lett az otthonom.

Mit gondol a magyar kortárs táncművészetről? Illeszkedik a világtrendbe?

Sokat utazom Európa-szerte, tanítok és koreografálok, így nem mindig vagyok Budapesten, amikor egyes táncegyüttesek fellépnek, de az a néhány, amit láttam, tükrözi a mai kortárs táncvilág jelenlegi alakulását.

A Budapest Táncfesztiválon debütál a Bits and Pieces című rövid - szólókat, duókat és triókat tartalmazó előadása, melyek felölelik a teljes alkotói munkásságát. Ha végigtekint szakmai pályáján, milyen nagy mérföldköveket lát, amik hatással voltak a művészetére, alkotói lényére?

A második tánctanárom szülővárosomban, a texasi Corpus Christi városában biztonságos helyet teremtett számomra a koreografáláshoz. Larry Roquemore teret és a táncosokat adott nekem, hogy azt hozhassak létre, amit csak akarok. Soha nem mondta meg, hogy mit alkossak, ehelyett úgy irányított, hogy mindig a saját koreográfusi hangomat keressem.

A sport nyújtotta fizikalitás nagyban hozzájárul ahhoz, ahogyan az embereket a színpadon mozgatom. A legtöbb kézmozdulat, amit a mai napig használok, azokból a sportágakból született, amelyeket annak idején űztem - évekkel az előtt, hogy táncolni kezdtem volna.

Minden tánctársulat, amellyel dolgoztam, hozzájárult tantermi és koreográfusi hangom alakulásához, de Limón repertoárjának megtapasztalása lehetőséget adott arra, hogy ne csak egy mozgáskoncepcióval, hanem egy olyan mozgásfilozófiával is kapcsolatba kerüljek, amely más ajtókat nyitott meg az egész emberi mivoltomban.

A mozgás alapelveitől kezdve Limón műveinek zeneiségén át a testem, elmém, szívem és lelkem között kezdeményezett spirituális beszélgetésekig - mindegyik hozzájárult a művészi utazásomban zajló kommunikációhoz.

Milyen látványvilággal kel életre az előadás? Az életének (kulturális) sokszínűsége visszaköszön?

Hiszem, hogy amikor egy mélyről jövő gondolatot fejezünk ki, akkor nem egy népnek van egy bizonyos kulturális meghatározottsága, hanem inkább egy hangnak, amely abból az igényből ered, hogy pillanatképek segítségével magát az emberi állapotot mutassuk meg. 

Ezek a bepillantások reményeim szerint olyan kapcsolatokat keltenek életre, amelyek megmozgatják a képzeletet, és felébresztik az eddig alvó részeket.

Az előadásban fellép Katarina Vlnieskova és Csasznyi Blanka Flóra is, akik megtestesítik az ön mozgásnyelvének valódi szellemét és természetét. Hogyan lehetne ezt a "tudást?" megfogalmazni, leírni?

Számomra már az is bátor tett, hogy kifejezem azt, ami bennem van eltemetve. Mi művészek ahhoz vonzódunk, amiről úgy érezzük, hogy a kifejezés eszköze lehet. Igazán hálás vagyok, hogy vannak olyan emberek az életemben, akik úgy érzik, hogy kifejezhetik a belső világukat azáltal, hogy átlépnek azokon az ajtókon, amelyeket az én belső világomban segítettek kinyitni.

Ön egy igazán sokrétű alkotó, a tánc mellett Chimera Man címmel jelent meg szépirodalmi könyve. Az írás abban hasonlít a táncművészethez, hogy egy művészi kifejezési forma, mely által a legbensőbb lényünket tudjuk megmutatni. Mi inspirálta a könyv megszületését és tervez-e folytatást vagy egyéb művészeti ágakban való megmutatkozást?

Egy nappal azután, hogy a járvány mindent leállított Budapesten, írni kezdtem. Nem emlékszem olyan momentumra, ami az írás iránti igényt inspirálta volna. Látszólag a semmiből jött. De természetesen az ihlet megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon - akár a legszokatlanabb körülmények között is. Korábban soha nem írtam könyvet, de úgy dolgoztam, mintha egy egész estés koreográfián dolgoznék. Időnként a zeneszerző szemszögéből épült fel, mert a zenei kompozíció akkordváltásaihoz közvetlenül kapcsolódó történetvezetési ösztönömet követtem. Máskor a karaktereket és a történetüket színpadi mozgások átmeneteit elképzelve építettem fel. Végül egyfajta szavakból álló koreográfiát hoztam létre, úgy kötöttem össze a szavakat, hogy ezáltal életre keltsem őket - ahogyan a táncosok esetében is tenném a koreográfusi munkáimban. Azt hiszem, egyszer majd szavakba öntöm, hogy mit jelent számomra a Shifting Roots - the Alegado Movement Language mozgásnyelv.

Ez egy valóban kutatásra érdemes, kreatív projekt lenne.

Tompa Diána