Ihlető forrás: Kuba
Tánc, vérpezsdítő dallamok, szenvedély, életöröm. Ezt ígéri a világhírű táncművész, Carlos Acosta által alapított Acosta Danza: Cuban Eclectico című előadása, akik a Budapest Táncfesztivál keretében, május 4-én és 5-én az igazi kubai életérzést varázsolják a Nemzeti Táncszínház Nagyszínpadára. A darabról és művészi hitvallásáról, Carlos Acosta mesélt.
2015-ben alapította az Acosta Danzát. Milyen jellegzetességei vannak az együttesnek? Hogyan fogalmazná meg az Acosta Danza identitását?
Egy kortárs táncegyüttes vagyunk, akik a balettet, valamint a kubai populáris - és néptáncokat ötvözik a koreográfiákban.
Azt hiszem, a társulat megalapítása volt a legjobb módja annak, hogy művészileg kifejezzem azt a kulturális örökséget, amely engem formált. Arra törekszünk, hogy minden előadásunkban valamilyen módon megjelenjen a hazánk. Amikor Kubába érkeznek külföldi koreográfusok, hogy új darabot alkossanak, mindig arra kérem őket, engedjék, hogy megihlesse őket a kubai kultúra. Csodálatos koreográfiák születnek ennek eredményeképpen. Mindez együtt - a társulat táncosainak magas szintű tudásával kiegészülve - teremti meg azt az egyedi produktumot, amelyet Acosta Danzának nevezünk.
A Cuban Eclectico című előadás keretében öt koreográfia látható. Mi köti össze a különböző nemzetiségű alkotók munkáit?
Az előadást alkotó összes darabnak van kubai vonatkozása, kivéve Sidi Larbi Cherkaoui művét, a Faunt. Jóllehet különféle nemzetiségű koreográfusok alkotásairól van szó, valamennyien Kubából merítettek ihletet, vagy a táncnyelvükben tetten érhető a mi nemzeti táncaink hatása. Sidi Larbi Faun című darabja az Acosta Danza megalakulása óta része a társulat repertoárjának.
Szakmai életútjának egyik fontos állomása a londoni Royal Ballet, valamint jelenleg Birmingham Royal Ballet igazgatója. Hatással van angliai élete a kubai együttesére?
Egyértelműen hatással volt. Az Acosta Danza belső struktúráját a nemzetközi táncegyütteseknél, főként az Egyesült Királyságban szerzett, sokéves tapasztalataim alapján alakítottam ki. Mára Anglia a társulat második otthona lett. Az Acosta Danza minden évben országszerte több városban is fellép, és saját próbatermünk van a kelet-londoni Woolwich-ben. Kialakult egy törzsközönségünk, akik minden fellépésünkre eljönnek, és különleges kapcsolatot ápolunk művészetkritikusokkal is. Az Acosta Danzát Kuba és az Egyesült Királyság kultúrája formálta, de az egész világnak be akarja mutatni művészetét.
Alkotóként inkább a kubai gyökerek határozzák meg, vagy az angliai hatások?
Úgy gondolom, mindkettő egyszerre. A meghatározó kulturális alapokat Kubától kaptam, de az Egyesült Királyságban eltöltött éveim közvetlenül befolyásolták a világszemléletemet, azt, ahogyan a művészetet értelmezem, és ahogyan a jövőről gondolkodom. A gyökereim és az életem során ért hatások alakították ki azt, aki vagyok.
Fiatal, tehetséges táncművészek felkarolására létrehozta a Carlos Acosta International Dance Foundation. Milyen értékeket közvetít a felvételt nyert tanulók számára?
Az Acosta Dance Foundation azért alakult, hogy segíthessünk a világ minden tájáról azoknak a táncosoknak, akik tehetségesek, de nem engedhetik meg maguknak, hogy táncolni tanuljanak. Ösztöndíjat kínálunk azoknak a lányoknak és fiúknak, akik Spanyolországból, Brazíliából, Venezuelából, Kolumbiából és a Dominikai Köztársaságból érkeznek Havannába, hogy a táncakadémiánkon képezzék magukat. Tanítványaink közül többen is felvételt nyertek a világ leghíresebb balett-társulataihoz. A célunk az, hogy az igazi tehetségek ne kallódjanak el. Akadémiánk a táncosok képzéséhez szükséges tárgyak oktatása mellett arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy a tanítványaink emberi kvalitásait fejlessze. Szolidaritásra neveli őket, arra, hogy individualizmus helyett közösségi életet éljenek, tiszteljék a többi embert, és lássák meg a különbözőségben rejlő értékeket.
Az Acosta Danza először látogat Magyarországra. Mit üzen a magyar közönségnek?
Jöjjenek el, nézzenek meg bennünket! Egy kis kubai napfényt varázsolunk a színpadra: bemutatjuk a táncainkat, az érzékiségünket, az életörömünket. Ígérem, elégedetten és boldogan távoznak majd az előadásról.
T.D.
